Krokodil
Van egy krokodil a fejemben.
Egyik álmomban 5-6 fős öltönyös társaság jelent meg. Úgy álltak be, mintha csoportfotózásra
készülnének; ultramarin, ciánkék és magenta színekben úszó látvány. Félig
ellenfényben állnak, az arcok nem kivehetők, de az egyik öltönyös alak egyszercsak
elővillan az árnyékból és kiderül, hogy krokodilfeje van.
Megfestettem a víziót és kisplasztikában is elkészítettem. Ott álltak az alakok a kék
ködben, egy 70 x 100 centis vászonra festve, majd műgyanta öntvények formájában
is. Idővel elkezdett foglalkoztatni egy dolog; az a krokodil már létezett előzőleg is,
a fejemben. Kihoztam a saját környezetembe, a háromdimenziós valóságunkba…
Viszont mindvégig megvolt, csak az anyaga változott. De mi volt az anyaga amíg a
fejemben volt?
Bálna
Herman Melville bálnái, melyekkel a Moby Dickben találkozunk, a meghatározhatatlan,
leírhatatlan, kivehetetlen metaforái, ahogyan a fodrozódó víz felszínén megtört
fény egy állandóan szétfoszló masszává változtatja látványukat – anyagi érzékelésünk
számára egyébként is felfoghatatlan léptékű jelenlétük káprázatát. Akkor sem
egyszerűbb a helyzet, amikor kiemelkednek a vízből és csapkodó hullámok tördelik
testük részleteinek homályos látványát, vagy például 19. századbeli bálnavadászatok
véres vízpermetének káoszában borítják fel a csónakokat.
Miközben a bálna motívumán keresztül Melville a tapintható valóságon túli, kivehetetlen
dolgokra utal, a fenségesről, a megfogalmazhatatlanról és a transzcendens
élményéről ír. A Pequod matrózai azonban egyszercsak megölnek egy bálnát és elkezdik
feldarabolni. Amit megfogalmazhatatlannak, felfoghatatlannak hittünk, innentől
kezdve mérhetővé válik; tudni lehet hány láb hossz, hány liter vér, hány hordó olaj. Az
érzetek, intuíciók, képzetek metakommunikációs buboréka kipukkan.
Amikor az álmok, víziók és érzetek köde, a környező valóság percepciós élményének
feldolgozási és közlési ingere rejtett jelentéseket hordozó szimbólumokká válik
vásznaim felületén, majd ,,onnan” tapintható formába öntöm, kézzelfogható elemekké
bontom, kisplasztikákként hozom ki tárgyi valóságunkba majd szedem darabjaira
e képeket és motívumaikat, nem hasonló ,,bálnatrancsírozást” végzek-e én is, hogy
mérhetővé váljanak számomra a befoghatatlan léptékek?